halovány ámen ~

az elmúlt napokban pár kimondott szó mélyen megérintett.. olyan szavak, amiket csak magadban mondogatsz. és egyszer csak kicsúszik.. és amikor ez megtörtént, szinte elborzadok azon, hogy én ezt kimondtam. mmint ne káromkodásra gondoljatok.. csak amikor a legbensőbb dolgok napvilágot látnak, az elég érdekes tud lenni...

megpusztulok itthon.. egyedül.. egész nap csak gondolatok, képek, vágyak járnak a fejemben. amik sohasem fognak megtörténni, akármennyire is szeretném. csak még jobban belemerülök a vágyakozásba...
a tehetetlenség... ami már néha átfajul egyfajta dühbe... 

szeretnék gondolatolvasó lenni.. rettenetesen..

régen írtam.. rengeteg minden történt.. túl sok.. vagy talán túl kevés...
nem is tudom... boldog vagyok, hogy " újrakezdtük " .. de milyen áron? félek, hogy megint csúnya vége lesz.. egy hét szenvedés maga a poklok pokla volt, még egyszer nem tudnám elviselni.. ebben teljesen biztos vagyok. de nem hiszem, hogy te eltudnád... boldog vagyok, mert vissza állt a " régi rend " , de ez nekem túl kevés.. nem mondhatom ki, de tudod te... ezt nem kell szavakba önteni.. és tudom, hogy valahol neked is..  de ez bonyolult.. túlságosan is.. rettenetesen.. 

azt hiszem minden magamba vetett hitemnek vége.. " üresen,  mindennek háttal " ..
csak úszok az árral és csak egyre jobban elmerülök a kis óceánomban.. már nem látom a kiutat.. és ami legrosszabb, hogy folyamat az jár a fejemben, hogy miért vagyok ott ahol és miért nem adom fel?! mert NEM LEHET! mert csak ez van nekem. SEMMI más. minden olyan ingatag az életemben, csak ez az állandó.. de amikor ez az állandó is ijesztően meginog, akkor már baj van.. nem megy... pedig mindent elkövetek.. de amit mondott nekem egy valaki, amíg megoldhatatlan, vagy bármilyen problémáid vannak nem is fog menni.. és nem.. nem megy.. pedig nagyon akarom.. legalább ez az egy dolog lenne egy biztos pont az életemben.. de ez sem.. egyszerűen nem lehet feladni. lehetetlen.. de sehol sincs kiút.. és csak egyre jobban merülök és merülök.. te kihúzhatnál... de nem teheted.. nem tehetjük...

nem tudom mi lesz velem.. nem látok előre.. nem tervezek.. illetve amit eltervezek, azt úgysem tudom megvalósítani..

szeretnék holnap úgy felébredni, hogy minden megoldódott és csak aprópici napi problémákat kell leküzdenem könnyű szerrel... de ez lehetetlen.. küzdeni kell.. muszáj..

stay stong..!

STAY STRONG! 

sokszor feltör bennem az idézetek iránt érzett imádatom.

~ Soha nem leszel az enyém, és ezért mindig az enyém leszel. Te voltál a remény magányos napjaimban, a kín a kétség óráiban és a hittel teli pillanataimban. Mert tudtam, hogy egyszer eljön a Másik Felem. (...) Csak azért léteztem tovább, mert biztos voltam a létezésedben.

 ~Képzeletbeli világomban (...) még mindig a társam volt, és szerelme erőt adott, hogy tovább menjek, hogy kitágítsam a határaimat. A valóságban viszont a rögeszmém volt. Leszívta minden energiámat, kiszorított mindent az agyamból, és kényszerített, hogy óriási erőfeszítések árán folytassam az életemet, a munkámat.

 ~Állandóan csak rágondolt, együttlétük minden percére emlékezett, ezerszer fölidézte a boldogság és a gyönyör pillanatait, keresett valamit, amibe belekapaszkodhat, bármit, ami reményt adhat, hogy mégis van jövője a kapcsolatuknak.

~Egy kettéhasadt birodalom nem képes megvédeni magát a támadásoktól. Egy kettéhasadt ember nem képes méltósággal szembenézni az élettel.

~Amikor szenved az ember, jobb, ha elfogadja, hogy szenved, hiszen a szenvedés attól még nem fog elmúlni, hogy nem vesz róla tudomást.

~Szeretném tudni, hogy te is szeretsz-e úgy engem, ahogy én szeretlek téged. De nincs hozzá bátorságom.

~ Nem erőltethetek valamit, aminek még nem érkezett el az ideje.

~ Vannak történetek, amelyek félbeszakadtak. Ezek a történetek sokkal inkább jelen vannak, mint a többi, és amíg nem zárjuk le őket, addig nem tudunk továbblépni. (...) Ezért olyan fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjunk elmenni.

~ Az embernek mérhetetlenül nehéz a jelenre összpontosítania: mindig azon töpreng, hogy mit csinált, miképpen csinálhatta volna jobban, mik a tettének a következményei, és miért nem úgy cselekedett, ahogy cselekednie kellett volna. Vagy éppen a jövővel van elfoglalva, hogy mit fog csinálni holnap, milyen óvintézkedéseket kell tennie, milyen veszély leselkedik rá a sarkon, hogyan kerülje el a kényelmetlenségeket, és hogyan érje el, amiről mindig álmodott.

~ Nincs rosszabb dolog a világon, mint amikor visszautasítanak. A fényed rátalál egy másik ember fényére, azt hiszed, kinyílnak az ablakok és beömlik a napfény, és végre begyógyulnak a régi sebek. És hirtelen rádöbbensz, hogy semmi nem következik be abból, amit elképzeltél.

~Bár igyekeztem elfogadni, hogy van egy láthatatlan valóság, amely képes beavatkozni az életünkbe, igyekezetem egyetlen oka valójában nem volt más, mint az a szerelem, amit magamnak sem vallottam be, de észrevétlenül és mindent elsöprően kezdett elhatalmasodni rajtam.

paulo coelho  

hogy lehet ilyen zenét és szöveget alkotni? hihetetlen. tényleg. szavakkal leírhatatlan. legnagyobb tiszteletem az övék. 

remegve várok, egy utca sarkon állok,

hiába keresem, nem látom őt.

őt, csak őt,

csak őt keresem én.

mikor jön már végre
énfelém?!

városban élek, egyedül vagyok.

járom az utcákat.

rá gondolok.

ő, csak ő,

rá gondolok én.

hogy szólítom majd a nevén?! 

kocsmában vagyok,

a pupilláim nagyok.

meresztem a szemem, 

nem látom őt.
őt, csak őt.

csak őt kívánom én.

hogy fogom majd átölelni én?! 

szombat van, este

a parton bolyongok,

lámpák fényében, utána kutatok.

őt, csak őt imádom én.

mikor lesz már végre az enyém?!!!!

a hídon merengek,

alattam a folyó.

egy férfi lép mellém,

de nem hozzám való.

fúj a szél, hajamra hull a hó.

szerelemben élni volna jó. 

~ szerelemben élni volna jó